Újabb kincsek az antikváriumból

Szalay Lenke - Hajnali szökés: Nóra, a tizennyolc éves lány, egy hajnalon elhagyja otthonát, hogy új életet keressen magának, bármilyen nehezen is, de újat, mást, mint amiben eddig élnie kellett. Vilma, az édesanyja nem tartja vissza. Ő tudja legjobban, hogy ez a „szökés”, illetve lázadás mennyire jogos és szükségszerű. Neki kellett volna két évtizeddel előbb ilyen elszántnak lennie; neki kellett volna kiharcolnia, hogy a saját életét élhesse, ahelyett, hogy jellemének minden erejét nála silányabbaknak rendelje alá. Azon a drámai éjszakán, amely Nóra szökését megelőzi, anya és lánya – egy súlyos esemény hatása alatt – kénytelenek felidézni a múltat, és külön-külön végiggondolni, hogyan jutottak idáig.

Anton Ingolic - A gimnazista lány: Hogyan juthat olyan helyzetbe a csendes, kedves, legszívesebben könyveivel és lemezeivel szórakozó gimnazista lány, hogy teherbe esik és válságos hónapokat átélve titkolnia kell állapotát? 
És miután egy idegen országban megszüli gyermekét, miért kell szinte bűnösként hazatérnie? Mit jelent számára ez a korai testi-lelki megpróbáltatás? Ingolic megrendítő hitelességgel követi nyomon hőse konfliktusait, miközben humánus szocalista választ ad ezekre a súlyos kérdésekre.

Gergely Márta - Nehéz egyetem: Fiatalokról, egyetemistákról szól a népszerű írónő új regénye. A szép fekvésű várost, ahol a két tóegresi fiatal tanul, eleven idegszálak kapcsolják a szülőhelyhez, de mintha éppen a gyerekek, az annyira ellentétes jellemű s mégis egymáshoz illő Margit és Jóska előrehaladása ébresztené fel az idősebb generáció furcsa, anakronisztikus, sőt, tisztességtelen indulatait. Nehéz egyetem lesz a fiataloké, hiszen még alig kezdődött el új életük, máris olyan tárgyakból kell vizsgát tenniök, mint állhatatosság, életrevalóság, emberség. Kettőjük közül a lány, Sipos Margit a műveltebb, de bezárkózó, félénk, kevés gyakorlati érzékkel megáldott. 

A fiú, Góczán Jóska nyers, őszinte, gyakorlatias, semmitől sem tart annyira, mint attól, hogy félrevezessék vagy önmagát félrevezesse. Ostobaságnak tartja az áldozatokat, de nem fél a felelősségtől .- ravasz, ha arról van szó, hogy meg kell védeni érdekeit, egyéniségének talán éppen ez az erőteljes érdekvédelem a legfeltűnőbb vonása.

Dániel Anna - Hiányzik Szecső: Szecső Irén az osztály egyik legjobb, legmegbízhatóbb tanulója. Hogyan történhet mégis, hogy egy napon nyomtalanul eltűnik? 

Ki tépte le Irén cikkét a faliújságról? Miért hallgat Karcsi, akinek mindenképpen tudnia kellene Irén eltűnéséről? Mi történt az iskolai rendezvényen? 
Csupa rejtély! 
Magda néni, az osztályfőnök alapos, körültekintő nyomozással igyekszik választ találni a kérdésekre. A szálak messzire vezetnek…

László Lajos - Judit: Vajon kinek van igaza? Juditnak-e, aki munkásszülők lánya, s kitűnő érettségije után nem akar továbbtanulni, mert úgy érzi, csak önállóság és a termelőmunka teszi lehetővé számára, hogy képességeit kifejleszthesse, emberi emberré válhasson? Vagy szüleinek, tanárainak, feletteseinek, akiknek már az érettségije után más a véleményük mint Juditnak, s a lánynak a későbbiek során is gyakran kell harcolnia velük a maga igazáért? László Lajos regénye egy öntudatos és tehetséges lány életútjának négy évét mutatja be az olvasónak, szinte naplószerű pontossággal.

David Levithan - Nap nap után

Ezt nevezem gyönyörű borítónak! David Levithan könyve ezzel már el is éri,hogy megakadjon rajta az ember szeme és a kezébe vegye. Utána viszont lehetetlen letenni,úgy magával ragad a sztori....
Nem éreztem még olyat sosem olvasás közben,hogy bárcsak ismerhetném annak íróját,de David Levithan intelligens és kedves íróí stílusa határozottan felkeltette ezt az érzést bennem.
Ráadásul ilyen regénnyel még nem találkoztam,ami olyan szempontból hasonló a tv sorozatokhoz,hogy egyszerre epizódikus és közben ott van mögötte egy állandó történeti szál. Ez a könyvek világában igenis beválik,úgyhogy remélem több ilyen szerkesztésű regény lát napvilágot.

Ami miatt még kiválik a kortárs ifjúsági könyvek sorából,az az alappillér,amire a történet épít. Ez kivételesen nem a szerelem,hanem az ELFOGADÁS,sőt tulajdonképpen a kettőt nem is kell elválasztani ez esetben.
Rhiannon, a női főszereplő dilemmája összetett: először megfejtésre vár,hogy egyáltalán kicsoda vagy micsoda akit megszeretett(?).
Működhet egy kapcsolat,ahol a pár tagjainak létezési formája különböző? Ahol 2 lélek és csupán csak 1 test adott? Egyszerre megtudtam érteni Rhiannon viszolygását és "A" kötődési vágyát.

Az epizódikus jelleget "A" testváltásai adták,amit megjegyzem,kissé ki lehetett volna bővíteni.Így picit csalódott voltam,hogy az összes karaktert a Rhiannonhoz való utazásra használta fel az író leginkább.De még talán az öngyilkos lány történetét mondanám kidolgozottnak,a többiek hátteréről szívesen olvastam volna még többet. A testválasztások viszont ötletesek voltak,mikor például egy családon belül kétszer volt jelen "A" és mikor az egyik alany bekapcsolódott a főszálba és üldözővé vált. Arról nem is beszélve,mikor magának Rhiannon-nak a testbérlőjévé vált. Ez azért is volt különösen jó momentum,mivel kiváltotta a mostanság a Young Adults könyveknél oly divatos dupla narrációt (pl.: Simon Elkeles regények). Megismertem Rhiannon érzéseit is anélkül,hogy közvetlenül ő mesélne.
A másik megértéséhez a másik megismerése az út,így egy-egy szeletet kaphattam különböző nemű,származású,szexuális orientáltságú,életmódú ember életéből. Így lett kortalan Levithan története,mivel úgy hiszem az empátiára való tanítás olyan szükséggé vált,amit mindenkinek egy életen át kell tanulnia és gyakorolnia.

                                                              A könyv: 9,5/10

                                                Kedvenc karaktereim: A, Rhiannon

                                                              A borító: 20/10 :)

Gayle Forman - Itt voltam

A tinédzserkorban,sőt idősebbként is érdemes Forman regényt olvasni. Történeteiben a közös az,hogy különböző társadalmi rétegből származó és életmódot élő lányokat mutat be az írónő,akik életük egy komoly fordulópontjához érnek.
Ugyebár itt volt legelőször a Ha maradnék Mia-ja,akivel  az egyik legrosszabb dolog történt meg a világon,elvesztette az egész családját és nélkülük kellett újrakezdenie az életét. A Csak egy nap Allyson-ja még talán a legszerencsésebbnek nevezhető a hősnők közül, erős anyagi háttérrel rendelkező családból származik és teljes családdal (amit itt a mennyiségre kell érteni,nem a minőségre),viszont ez egy kényelmes börtönt,ami jelent egy idő után számára és elindul egy úton,ami bár nem mindig könnyű,de felszabadulást jelent a számára . S itt van végül Cody,akinek soha egy stabil családi háttere nem volt,sem anyagi biztonság a háta mögött és csak döbbenten áll az általa tökéletesnek tartott és vele együtt tökéletes életet élő Meg öngyilkossága előtt...
Véleményem szerint az "Itt voltam" volt az eddigi legkomplexebb történet Forman-től,aki történeteivel igyekszik bemutatni olvasóinak az élet akadályain és ezek által hagyott fájó nyomokon való túllépést,az újrakezdés édességét,összefoglalva a reményt mindenki számára…

Gayle Forman legújabb regényében a főszereplő Cody legjobb barátnője Meg öngyilkosságot követ el. Később a lány számítógépén talál egy jelszóval védett mappát és az e-mailek közül egy időszaknyi üzenetváltás hiányzik. Cody útnak indul és kicsit körül néz Meg egyetemi életében,hátha választ kap a kérdéseire és egyúttal feloldozást is.

Az út során nagyobb betekintést nyer Meg életébe,mint tulajdonképpen a 19 évnyi barátság alatt. Vele együtt próbáljuk összeilleszteni a "puzzle" darabjait,mivel a két lány életét összehasonlítva még én az olvasó sem tudom igazán,hogy mi az ami miatt Meg nem tudta elviselni az életet,mikor Cody-ét látom inkább nehezen elviselhetőnek.Erre inkább úgymond sok közvetett bizonyítékot kaptam válaszul,mint egy közvetlent,de így jobban is töprengésre késztet. Maga az öngyilkosság témája is érdekes fuzionálást kapott a (SPOILER fehér színnel: öngyilkosságban egymást támogató csoporttal) ,tekintve a mai digitális korszakra.

Furcsa volt látni,hogy Cody tulajdonképpen jobban betudott illeszkedni Meg egyetemi világába,mint maga Meg. Nagyon bírtam a lakótársakat. (SPOILER KÉRDÉS: Csak nekem tűnt úgy,mintha Füves Richard-nak tetszett volna Cody? :) )

Ben-t Cody-val együtt,szép lassacskán kedveltem meg. Ben-en keresztül láthattam leginkább,hogy mi emberek mennyire hatással tudunk lenni egymás életére! Hiszen a Meggel történtek számára is fordulópontot jelentett és keserédesnek mondható,hogy a halála kapcsán ismerhette meg az igazi szerelmet Cody képében.
Olyan jó érzés volt látni,mikor két sebzett lélek egymásra talál,majd egymást kiegészítve lépnek a boldogsághoz vezető ösvényre! :)
Ami szintén jó érzés volt,hogy nem vártam Cody anyjától jóformán semmit és meglepődtem,hogy ő is "formálódott" a történet alatt.

Az "Itt voltam"-ban a vége felé kisebb csavarok is bekövetkeztek,ami némely történeti elem megértését remekül segítették.

Ha eddig az összes Gayle Forman könyvet elolvastad,ezt se hagyd ki semmiképpen! Ráadásul örömmel olvastam,hogy A hazudósokkal együtt az Itt voltam megfilmesítési jogát is megvásárolták.

A könyv: 10/10

Kedvenc karaktere(i)m: Cody, Alice, Füves Richard, Ben, a kiscicusok :)

A borító:  10/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

BOOKLINE 

LIBRI

E. Lockhart - A Hazudósok

Egy izgalmas és fordulatos történet.
Egy érdekes,jól kitalált és kidolgozott helyszín.
Egy tucat zavarodott és kétségbeesett szereplő,akiknek elvileg a milliójukkal millió lehetőségük van,de úgy érzik még sincs más választásuk,mint az az élet,amit a nagyapa kínál számukra.
Egy baráti társaság,akik türelmetlenek és változásra vágynak.
Egy változás,ami nem úgy sül el,ahogyan szerették volna….
Egy könyv,amit alig tudtam letenni.

Van egy könyvem E. Lockhart-tól a polcom azon részén,ahol még a kiskamaszkori könyveim vannak. "A pasilista - 15 pasi, 4 porcelánbéka és én,Ruby Oliver"-ből őszintén szólva semmmire sem emlékszem és a gyermekded borítója alapján nem is volt szándékomban újraolvasni.  De miután elolvastam a Cicero gondozásában kiadott újabb regényét a "Hazudósok"-t,meggondoltam magam és a közeljövőben felfogom eleveníteni Ruby Oliver kalandjait. :)

    A tény,hogy semmire nem emlékszem az előző regényéből nem számított,a figyelemfelkeltő borító,fülszöveg és hogy úgy fogok kapni egy pszichodinamikus történetet,hogy  a szereplők kivannak ragadva a hétköznapi életükből,ám ők nagy természetességgel,a a hétköznap rutinjaival tengetik napjaikat ezen a magánszigeten, mindenképpen kiemeli a szokásos Young Adult történetek közül.
Itt a fiatalok életét nem az otthon-iskola-szórakozóhely háromszögében láthatjuk,a magánsziget lakói nyáron egy másik rutin szerint élnek.

Nem csupán ez az,ami kiemeli a kortárs ifjúsági regények közül. A főszereplő Cadence mesélési stílusa teljesen tükrözi azt a kaotikus katyvaszt,ami a lány fejében van. Nem az érzések szimpla leírásával operál: a rengeteg már-már morbid hasonlat,a jéghideg és a szinte húsba vágóan éles rövid mondatok,a közbeiktatott mesék (amelyekben az igazság leginkább üti fel a fejét) a nagyobbrészt szórakoztató irodalmat olvasónak már szinte művészi érzetet kelt.

Az első oldalakon úgy gondolhatjuk,hogy csak egy rejtély megoldása várat magára (Cadence balesete),amihez később csatlakozik mégegy,ami viszont az elsőnek teljesen új értelmet ad. Fokozatosan haladva a sztoriban mindvégig belengi az a baljós hangulat,hogy nagy baj van közeledőben...
Mikor már azt hittem,tudom merre tart a történet,egy olyan csavarral találtam szembe magam ami olyan,mintha az embert péklapáttal képen csapták volna.... Így kell meghökkenteni az olvasót,ügyes E. Lockhart!

Ezek után kezdtem arra rájönni,hogy igazából a Hazudósok többi tagját szinte nem is ismertem meg. Gat már a tinédzserkorba lépve minek megy ugyanoda minden nyáron,ahol érzése szerint nem becsülik meg és "se veled,se nélküled" kapcsolata van Cadence-szel?  Erre meglepetésemre Cady is reflektál,hogy tulajdonképpen nem is ismeri Gat-et,de én így voltam a többiekkel is. A "Hazudósok" elnevezéssel is hasonló dilemmában voltam,mert ezt az elnevezés szerintem sokkal jobban illett volna az őket körülvevő felnőttekre.
Talán szándékosan tartotta őket (Cadence-n kívűl ámblokk mindnekit) az olvasótól távol az írónő? A végkifejlet így is megrázó és akkor ezért nem akarta ennyire közel hozni a olvasói szívéhez a karaktereket? Jó döntés volt? Mindenki döntse el maga.
Az egész történet "kibogozás" szempontjából olyan volt számomra mint egy félig letekert gombolyag,amit elkezdünk újra feltekerni,de aztán rájövünk,hogy rosszul csináltuk és visszabontjuk eredeti fonál állapotában.

Az biztos,hogy Lockart munkásságát kiemelt figyelemmel fogom kísérni mostantól. A "Hazudósok" teljes joggal megérdemelte a Goodreads.com 2014 Legjobb ifjúsági regénye díját.

Ha a szokásostól eltérőt,de izgalmasat szeretnél olvasni és szereted,ha egy történet képes letaglózni,akkor minden szempontból "A Hazudósok" a tökéletes olvasmány számodra. :)

A könyv: 10/10

Kedvenc karaktere(i)m: nem a történet minőségéből von le,de nincs

A borító:  10/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI

BOOKLINE

Sherry Gammon - Szerethetetlen (Port Fare trilógia I.)

Sherry Gammon port fare-beli történetét leginkább romantikus thrillernek mondanám.
A két fiatal szerelmét ugyanis messze magasabb és kegyetlenebb erők teszik próbára,mint a gimibeli kicsinyes gonoszságok. Sőt,talán a gimi itt egyáltalán nem is volt lényeges,a rosszindulatú menő csaj húzásai eltörpülnek a főszereplő Maggie életét megkeserítő tényezők között.

            (SPOILERES információk a folytatásban):

Maggie-nél szerencsétlenebb sorsú fiatal hősnővel eddig nem találkoztam. Ami vacakká teheti az életet,azt egy komplett készletként meg is kapta.  Támasza semmi az életben,a szeretett nagyszülők meghaltak,alkoholista anyja ott "rúg" bele,ahol csak tud. Ráadásul a környezetében tömörülnek a legsötétebb alakok,mint veszélyforrás.
Érthető módon Maggie magát roncsnak látja mivel sajnos csak ezt hallja anyjától,de Seth és mi, olvasók nem győzünk ámulni lelkierején és az emberségességén.
In medias resként a sztori közepébe csapunk,Seth és Maggie már jó ideje ismerik egymást,már éreznek is egymás iránt valamit,most már csupán igaziból (!) kell megismerniük egymást.
Ami tetszett a főszereplők karakterében,hogy úgy kedvelhettem meg őket,hogy közben felnézek rájuk a már említett lelkierő és emberségesség miatt,nem pedig egy rózsaszín eszményképet adtak el nekem,mintha a világ összes jó tulajdonságát gyurták volna össze a kedvemért. Seth végtelen türelme Maggie-hez is érthető volt,nem azért volt,mert ő volt Mr. Tökéletes,hanem mert saját életében történtek miatt Maggie-ben az  emberi lényt is látta,nem csupán csak a nőt.
Maggie anyja viselkedésének megválaszolásánál úgy éreztem eléggé kilógott a lóláb. Megértem,hogy nem akarta,hogy közel kerüljön hozzá a lány,mivel maga is érezte,hogy romokban van.De ennek nem hiszem,hogy a legjobb módja,hogy a lányunkkal elhitetjük,hogy nem ér semmit és tulajdonképpen inkább magához is láncolta Maggie-t az alkoholista életmódjának köszönhetően,mintsem eltávolodott volna tőle.  Így nehezen tudom elhinni,hogy jót akart neki. Mert végülis nem mindegy,hogy úgy van valakinek alkohol problémákkal küzdő anyukája,hogy közben tudja, szereti őt vagy ahogy Barbara csinálta,aki naponta közölte Maggie-vel,hogy bárcsak sose szülte volna meg. Ez az abszolút ellentmondás ketté törte azt az emocionális hullámvasútat,ami magával vitt.
A mellékszereplőkre viszont nem lehet panasz, Booker-t nem lehet nem kedvelni. Nagyon elszomorított a nagypapájával történtek. Cole bár semmilyennek tűnik elsőre,de tudtommal a 2. rész rá fog építeni egy izgalmasnak hangzó sztori keretében. Seth-re és Maggie-re sem lehet panasz,szerintem mindenki szeretne egy ilyen mély szerelmet átélni,ami már rég túllépett a külsőségeken.
El fogom olvasni a második részt? Igen,mert érdekesek a karakterek és meg van a bizalmam az írónőben,hogy még egy ilyen hiteltelen karakteri indítékot nem fog elsütni,mint az Maggie anyjánál történt. Továbbá a csodálatos szerelmi szál csökkentett azon a nyomáson,ami a történetet lengi körül.
Ajánlom is? Végülis igen (ha nem az anya-lánya szál végkifejletére vagy leginkább kíváncsi),de inkább 16 éven felülieknek a sok kriminális elem miatt.

A Port Fare trilógia második része "Hihetetlen" címmel,már a boltokban!

A könyv: 9/10 (Maggie anyjának rosszul kivitelezett indítéka miatt)

         Kedvenc karaktereim: Seth,Booker,Maggie

  A borító: 10/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI 

BOOKLINE

William Landay - Jacob védelmében

Az egykoron kerületi ügyészből lett író William Landay esetében biztosak lehetünk,hogy hiteles képet fogunk kapni a rendőri és bírósági munkáról.
A Jacob védelmében-nel nálunk debütáló,de hazájában már mint harmadik regényeként megjelenő történetében egy lélektani krimi majdhogynem tökéletes egyvelege tárult az szemem elé.

                      (SPOILERES információk a folytatásban):

Egy szakember,aki éveken át több száz vádlottal és ezúttal több száz bűnesettel találkozott biztosítja,hogy átfogó képet kapjon az ember arról,hogy mi egy bűneset felderítésének menete,majd hogy az igazsságszolgáltatás hogyan is működik. Ha netán ez megijesztene,hogy akkor biztos az író rengeteget szakmáz a regényben és eláraszt jogi kifejezésekkel,megnyugtatlak,hogy nem így van.
Landay inkább tapasztalatával villog,mint szakszókincsével. S nem csupán csak szakmai múltját,hanem mint apát is beemeli önmagát a történetbe.A vívódó ügyész és édesapa aki mindkét szerepében tökéletesen helyt akar állni,de mégis választania kell majd, remekül lett érzékeltetve.
Nem egy egyszerű krimi ez,ahol a kérdés annyiból áll,hogy Jacob volt-e a tettes vagy nem. Amire ha már itt tartunk, a válasz inkább egy erős utalás lett,mint az egyértelmű kiderülés. Nekem személy szerint a pszichiáternő diagnózisa után kétségem sem volt affelől,hogy Jacob a gyilkos. (Fehérrel írtam oda,emeld ki,ha látni szeretnéd. De figyelmeztetlek ERŐS SPOILER!)
A lélektani ábrázolás komoly erőssége a történetnek,komplex képet kaphattam egy bűneset társadalomi hatásáról. Az ismerősök reflektálása a történtekre,akikkel Andy-ék eddig jóban voltak,eltávolodtak tőlük, amit egyrészt meg is lehet érteni,de mint hit és hűség, ezen emberi értékek sajnálatos hiánya is egyben.
Akkor az apa és anya vívódása. Közösen vívódnak,de mégis másképp. Itt is több erkölcsi kérdés vetődött fel,amin aztán mi magunk is rágódhatunk egy darabig,ha szülő vagyunk már vagy még nem. Andy az,akitől kicsivel több objektivitást várnánk el a tapasztalata miatt,de ő az aki Laurie-nál is jobban védi Jacob-ot. A következő kérdések vetődtek fel: Ez csak Jacob védelméről szól vagy már a sajátjáról is? Ha a gyermeke bűnös,azért mert ő valamit rosszul csinált a nevelése közben? Ha elismeri,hogy a fia bűnös is lehet,ezzel el is kell ismernie,hogy elbukott azon az úton,hogy más legyen mint az ő börtönben ülő apja?
Laurie oldaláról éreztem több objektivitást,a kevesebb elfogultságot. Ő szolgáltatta a legnagyobb meglepetést a sztori végén. Amit tett az sokkoló és vitatható. Miért is? Amit Laurie tett, az a társadalom szempontjából egyszerre bűn és megváltás is. Az események láncolatát látva kétségeket ébreszt az olvasóban és előjön az ember életében legalább egyszer felmerülő egyetemes kérdés: Mi a helyes?
Az a sok felemás érzés,a sok továbbgondolásra késztető motívum a krimis feszültség jelenlétével az,ami miatt ezt a regényt szinte tökéletesnek tartom.

A könyv: 10/10

         Kedvenc karaktereim: Laurie

  A borító: 10/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

 

LIBRI  

BOOKLINE

Leiner Laura - Bábel

 Egy új kezdet. Egy mérföldkő,ami választ adhat arra,hogy vannak-e még-e Leiner Laura tarsolyában jó történetek,ami az olvasók új kedvencévé válhatnak vagy az Szent Johanna Gimi sikere árnyékában maradnak?
 Amiket kedveltem Laura stílusában az továbbra is megmaradt szerencsére,de amiket az SZJG idején sem szerettem,nos azok a vonások még inkább erősödtek a "Bábel"-ben.

                    (SPOILERES információk a folytatásban):


 Laura ezúttal a fiatalokat egy másik közegbe helyezte,ami ezúttal egy népszerű fesztivál.Ami egy fesztelenebb,lazább,kötöttségektől mentesebb helyzetet és sok érdekes szituációt helyez kilátásba.   Fiatalok ezreinek a nyár csúcspontja elmenni egy ilyen fesztiválra és még izgalmasabb,ha nem csupán csak látogatója,hanem lakója is vagy a fesztiválnak! Az együttélés alatt a barátaid egy új oldalát ismerheted meg,jobban megismerheted szokásait,esetleges rigolyáit,mivel hogy az életmódban funkcionál a személyiség ugyebár.
 Én még nem voltam ilyen nagyobb volumenű zenei fesztiválon,mint ami a Bábel megírásához is ihletet adhatott.Így aztán vártam,hogy megadja azt,hogy milyen lehet a fesztiválos életérzés. Megadta.Elhittem neki,hogy ilyen lehet egy nagy zenei fesztivál.Egyszer talán ki is próbálom. Szóval az életérzés átadásával ezúttal sem volt probléma,annál inkább a szereplőivel. Különösen eggyel. Nem fogok mindenkiről említést tenni,csupán csak azokról,akik kellemes meglepetések voltak számomra vagy éppen felháborítóan rosszul voltak megalkotva.
 A mások által nem túl kedvelt SZJG-s Renivel ellentétben Zsófinál úgy éreztem,hogy Laura nem is tudta pontosan,hogy milyen főszereplőnőt akar kreálni.Nem egy visszahúzódó,félénk valakit,de nem is egy olyan eleven,nagyszájú karaktert,mint amilyen a későbbi regényében az "Akkor szakítsunk"-ban Lia. Zsófi komoly lány,de eléggé laza ahhoz,hogy spontán dolgokban részt vegyen,s kijöjjön és legyen egy ilyen sokszínű baráti társasága. De azok a jelenetek a biztonsági őrrel ezért tűntek nevetségesnek,hiteltelennek,teljesen karakter idegen a regény 99%-ban teljesen másnak,"józannak" ábrázolt főszereplőnőtől. Napsi jelleméhez illettek volna igazán az ehhez hasonló jelenetek.
 Ám ezzel szemben Laura a fiú főszereplő tekintetében viszont javított.Szaszánál nem történt meg a túlzásba vitt eszményítés,ami által Cortezzel szemben egy inkább hús-vér srácot kaptunk. Jobb is,mert a fiatal olvasók ha az életben is a nemlétező,tökéletes "Cortezeket" keresik,elmehet mellettük könnyen az igazi szerelem lehetősége....
 Kolos személyét nagyon megkedveltem benne és a Zsófival rosszul startoló,félreértésekkel kezdődő kapcsolata különösen tetszett. Előfordulhat tényleg könnyen olyan,hogy pár meggondolatlan szó vagy tett,esetleges félreértés mennyire tud elhamarkodott következtéseket és hibás hozzáállást eredményezni,ami meggátol abban két embert,hogy mélyebb kapcsolat jöjjön létre közöttük.
 Beszéljünk arról a személyről,aki miatt majdnem lenulláztam a könyvet. Ő pedig Hipó. Igen,aki különleges színfoltja akar(t) lenni a történetnek.
Egy hipochonder srác beleírása egy ifjúsági történetbe nem lenne probléma,ha nem egy karikatúraszerű,kiabáló és rohangáló rajzfilmfigurát csináltak volna belőle! Ugyanis a hipochondria egy szorongáson alapuló mentális probléma és biztosíthatlak róla,hogy a betegség könyvbeli ábrázolása köszönő viszonyban sincs a valósággal. Tanultam erről,sőt ismerek is ebben szenvedő személyt és ami a valóság: nem szívesen beszélnek erről a problémájukról (nemhogy világgá kiabálják,mikor egy tünettől megijednek) és ez az egész szenvedést,még több szorongást okoz (ahelyett,mint a könyvben majdhogynem még büszke is rá Hipó és hogy annyira természetesnek veszi,hogy nem gátolja a mindennapi életben egyáltalán.). Így,hogy egy egészségügyi problémának számító jelenséget az írónő cirkusznak ábrázolt és egyébként is a mai kor embere még mindig szégyell segítséget kérni a mentális problémák miatt,a Bábel elintézte az esetlegesen hipochondriával küzdő fiatalt,hogy még jobban szégyellje magát és arra kényszeríti,hogy a dolgot magában tartsa. Szerintem sem fizikai,sem mentális betegségből sem szabadna viccet csinálni,mivel az ember,aki benne szenved annak egyáltalán nem vicces!
 Úgy gondoltam,hogy ezért jobb is,ha nem rögtön írom meg a kritikát,így 1-2 hónapig hagytam,hogy a megkezdett bejegyzést a Blogspot vázlatként kezelje. Jobban tettem,mert végülis a nem Hipóhoz köthető humor be is jött,az a fajta,amibe mindannyian beleszerettünk az SZJG első kötete alatt.
 Ajánlom,de csak akkor,ha vagy annyira érett már,hogy inkább fenntartással fogadod a dolgokat és mondjuk előbb beütöd a Google-be a hipochondria szót,ahelyett hogy rögtön hiszel a könyvnek és véleményt alkotsz.  Igazán sajnálom,mert amúgy elmondhattam volna,hogy nagyon élveztem a Bábel olvasását...

               A könyv: 5/10 (Hipó miatt....)

         Kedvenc karaktereim: Kolos

  A borító: 9,5/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

BOOKLINE  

LIBRI

Erin Jade Lange - Zsír

Örültem,mikor láttam,hogy a Ciceró újra életszagú történetet fog kiadni és nagyon vártam is rá. Miért pont ezt adták ki? Nem tudom,de úgy látom,hogy a kiadó mostanában nem nagyon mer nyúlni a drámaibb hangulatú ifjúsági regényekhez.
"S miért nem tudok rá 4 csillagnál többet adni? Ugyanis kissé komorabb,sötétebb hangulatot vártam egy olyan történettől,amiben felmerül az öngyilkosság még annak ellenére is,hogy e- cselekmények során egyre inkább érezhető lett,hogy ennek figyelemfelkeltés volt a szándéka. Szóval,maga az elmesélés a téma komolyságához képest kissé lightos." - Ezt írtam a Molyra az olvasás végeztével nem sokkal.
Azóta kissé ülepedett bennem Zsír története és valamennyire módosítanám a Moly.hu-n leírtakat.

                         (SPOILERES információk a folytatásban):

Ez a történet az elhízást és a velejáró szuicid gondolatokat a cinizmus szemüvegén keresztül mesélte el nekünk Lange. Hibának róttam fel,hogy kissé komolytalanul lettek "tálalva"  ezek a súlyos,az életet fenyegető problémák.
Amikor a rövid kritikát a Molyra írtam,hát persze,hogy közben Laurie Halse Anderson - "Jégviráglányok" c. regénye volt eszembe. Hozzá hasonlítgattam Zsírt és ez hiba volt. A "Jégviráglányok" reálisan,naturalisztikusan ábrázolta az evészavarokat és a vele párhuzamosan jelentkező többi mentális problémát,és azokat a tetteket,amik segélykiáltásként foghatóak fel.
Rájöttem,hogy nem baj,ha Lange egy másik oldalról közelíti meg a témát. Persze,hogy kissé cinikusnak kellett lenni,hiszen főszereplőnknek Zsírnak ott van a tehetsége a szaxofonozáshoz,lenne is ember aki felkarolná,de ő inkább marad az önsajnálat posványában. Pedig sok ember élete nagy részében azzal küzd,hogy kitapsztalhassa,rájöjjön,hogy miben jó és miben lehet igazán boldog,s ha valakinek korán megadatik és nem használja fel,erre mit lehet mondani? A lehetőség a kiugrásra,egy ajándék az élettől,amit Zsír nem becsül meg és "torz szemüvegén" keresztül csak a rosszra koncentrál. Ehhez tényleg a cinizmus hangneme passzolt és tulajdonképpen a tervezett öngyilkossága is a fordított folyamatot követte: a tervezés státusza alatt ő maga is tisztában volt vele,hogy igazából nem szeretné megtenni,de a figyelem jól jön. A legvégén hirtelen felindulásból aztán mégis megtette. Ennek a fajta öngyilkossági szándéknak más a folyamata,mint a teljesen realisztikus regényekben,ahol a gondolat fejben egyre-egyre érlelődik és végül a sokkoló tett jön.
A szerző jól ábrázolta a saját problémáiért mindenki mást okoló személyiséget,a jó ideig megváltozásra nem hajlandó és lázadozó fiút.
A szülők karakterei azok,akik tényleg két véglet típust mutatnak be és példaként szolgálnak,mint "ezt ne tedd,ha kamaszgyereked van!": az anya,aki úgy gondolja a harmónia csak úgy maradhat fenn,ha a dolgokról nem beszélnek és a függőségnek (itt az ételtől) megadja vágya tárgyát akkor legalább a megszokott,hétköznapi ,biztonságos mederben csordogálhat az élet tovább. Az apa meg,aki arra vágyik,hogy gyermekében a saját tökéletesített mását hozza létre,de amikor ez nem sikerül,csalódottságában  inkább a kerülő hadműveletet válassza.
Tuckert szívesen "láttam" volna többet a sztori folyamán és sajnáltam,hogy Zsír nem engedte be jobban az életébe és persze ezért nem hibáztatható,hogy a végén eltávolodott Zsírtól.
Továbbá értékeltem az Anna-szál végkifejletét: nem hollywoodszerű történés,miszerint Anna a JP-vel csetelés közben már beleszeret Zsírba vagy ilyesmi. Felajánlotta a barátságát a fiúnak és nem vetítettek elénk egyértelmű lehetőséget a jövőbeli románcnak. Mivel Zsír se a chaten,se élőben nem mutatott annyit magából Annának,hogy ez egy csapásra megtörténhessen. Így van ez jól.
Ha elolvastad a "Jégviráglányok"-at,olvasd el ezt is,mert új látásmóddal gyarapodhatsz a tinédzserkori problémákhoz való hozzáállást illetően.  Ugyanis cinizmussal átitatott hangnemnel kirajzolódott a probléma és egyben a megoldás is. Az összezavarodott lelket a betegség a rossz oldalra húzza és fekete leplet húz a szeme elé és eltakarja a kilátást a lehetőségektől és a jövő ígéretétől.

       A könyv: 7,5/10

           Kedvenc karaktereim: Tucker

  A borító: 8/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI  

BOOKLINE

Kalapos Éva - D.A.C

Leiner Laura sikerén felbuzdulva jönnek egymás után az újabb és újabb gimis történetek. Ahhoz viszont,hogy az SZJG-hez hasonló népszerűség legalább egy részét elérhessék, újítani vagy más érdekesnek tűnő ábrázolásmóddal kell előrukkolni.
Gimisek vannak,gimisek mindig is lesznek,de az a legjobb,ha a történet megáll a helyén akkor,ha kinövünk a tinédzserkorból és visszatekintve is úgy látjuk: "aha tényleg ilyen volt az életünk".
Ezt a Szent Johanna Gimiről nem mondhatom el,bár szeretem a könyvsorozatot. A "Hűvösvölgyi suli" sorozathoz még nem volt szerencsém; a "Rejtőző kavicsok" nagyon jó,de a Móra kiadó nem nyomatja úgy a marketinget,mint a Ciceró ,így hiába egy kincs,sajnos nem fog annyira nagy  figyelmet kapni,mint megérdemelné. S itt van most a D.A.C.,ami félúton van a reálisságot illetően. Valósághűbb,mint az SZJG,de még nem éri el a "Rejtőző kavicsok"-nál érzett élethű ábrázolást a magyar gimisek életéről.

                  (SPOILERES információk a folytatásban):

Miért van az,hogy a kortárs magyar gimis sztorik főszereplőinek mindig jómódúaknak kell lenniük? Szeretnék végre majd egy igazán hétköznapi történetet,amiben mondjuk a főhősnő egy panellakásban lakik,s a szülők nem utazó üzletemberek/asszonyok vagy ex-divattervezők. Persze van mikor a valóságot szívesen felednénk és jó egy kicsit látni,hogyan élnek mások,akiknek valamivel kiváltságosabb életük van. De akkor is jó lenne egy szerényebb anyagi körülmények között élő lányról olvasni,hogyan állja ő meg a helyét. Ráadásul a D.A.C.-ban nem volt a pénznek olyan funkciója,amiért különösebben indokolt lett volna,hogy megint ebből társadalmi szintből származzon a főhősnő,hacsak nem hogy az apából üzletembert kreálva ily módon megindokolva a távollétét. De ezt mondjuk ugyanúgy ellehetett volna érni,ha például kamionos a családfő,nem?
Amíg várok egy panelos gimis történetére,térjünk vissza bejegyzésünk témájára teljes mértékben.
Nem klisés,amit értékelek. A gimnáziumból,csak Flórát és barátait ismerhetjük meg (Ákos,Ági,Zsanett),illetve hála az égnek csak visszaidézésben hallunk a gonosz népszerű lányról (a nevére nem emlékszem hirtelenjében) és így nem bombáznak minket "szekálások amerikai módra" jelenetekkel. Nem "állított csatasorba" Kalapos sok szereplőt,nem vonultatta fel a középiskolai egyéniségek egész spektrumát. Aki viszont benne volt,az fontos volt és pont annyit kaptam belőlük,ami mint első kötetben minimum elvárható volt.
Flóra élete nem fenékig tejfel, egy széthullott család újraegyesülését és gyászának feldolgozását szépen levezette a szerző. Értékeltem,hogy mindhárom síkon,vagyis család,iskola,szerelem egyformán odafigyelt az írónő,mindegyik életterületen gördített Flóra elé nehézségeket,nem volt egyoldalú.
Flóra filmmániája helyet adott a popkultúrának, csak úgy röpködtek a filmcímek.Ezzel szinte most már minden kortárs ifjúsági regényben találkozhatunk,egy eszköze lett annak,hogy az olvasó még inkább közelebb érezze magához a történetet.
Tetszett,hogy itt a kamaszkori témákat valós fényükben kezelte Kalapos Éva. Nem finomkodott a szex,a drogok témáját illetően,az evészavar problémája is helyet kapott egy karakteren keresztül. Szereplői ELEVENEK (!!!),vérbeli fiatalok,s nem ideálokat próbált az írónő ábrázolni (Nem akarok megint visszavonatkoztatni.). Márk,Flóra szerelme még okozhat meglepetéseket és az új srác belépésének hatását is már nagyon várom. Az ezzel a sráccal múltbeli történtek még akár jobban árnyalhatják Flóra karakterét,s külön pluszpont,hogy ez azt jelenti nem máris egy nyitott könyv az olvasó számára a hősnő.
Jó úton halad a D.A.C,több valóságos elemet tartalmaz és mélyrehatóbb.
 Úgy érzem lesz még itt bőven meglepetés a jövőben.

                                                     A könyv: 8,5/10

Kedvenc karaktereim: Flóra,Ági

A borító: 9,5/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI 

BOOKLINE

Cat Clarke - Entangled (Összekuszálva)

Először is köszönöm Cat Clarke-nak,hogy megírta az "Entangled"-t. A történet alapkérdésének válaszát leszámítva elsősorban az volt a legnagyobb csavar számomra,hogy nem egy disztiópikus regényt vettem meg,hanem egy kőkemény drámát,egy 16 éves lány lelki vergődésének történetét.  A többit részletezem is. :D

       (SPOILERES információk a folytatásban):

Az ajánlóban vagyis hogy a főszereplőnőnk Grace egy fehér szobába van bezárva és az elrablója csak annyit akar tőle,hogy írjon,nem is tudom totál azt hittem,hogy végülis a háttérben valami misztikus,természetfeletti dolog munkálkodik,mert a való életben,bármiért is rabolhatta el Ethan Grace-t,jó szándék ide vagy oda az emberrablás bűncselekménynek számít,ami letöltendő börtönbüntetéssel jár. A kérdés mindvégig izgalomban tartott: Ki is Ethan,s mi köze Grace-hez?! Hajaj..... :D
Az első amit imádtam benne,hogy a főszereplőnő Grace  karaktere egyáltalán nincs szépítve,nem egy tipikus jó kislány és nem hozza a szokásos tini főszereplő sablonokat: pl.: még vár a nagy szerelemre,persze még nem feküdt le senkivel;otthon ülős és mindig mindenkivel kedves;esetleg szégyenlős és esetleg ezért támadások érik a suliban. Itt ilyenről szó sincs,úgy hiszem annyira élethű Grace a hibáival együtt és ha belegondolsz,végig nézel a környezeteden meglátod,hogy világon rengeteg "Grace"-hez hasonló kallódó lélek él.
Bevallja már az elején nem él túl erkölcsös életet, s hogy hogy jutott el idáig,azt szépen adagolva megtudhatjuk. Van itt minden,ami csak gondterheltté tehet egy fiatalt: önvagdosás;egy szülő halála; egy gyászoló szülő,aki a saját gyászába beburkolózva nem figyel oda a gyerekére; terhes barátnő.
Különlegessé teszi a regényt a 2 idősík: a jelen a fehér szoba és Ethan, s a visszaemlékezésből ismerjük meg Grace élettörténetét és annak fontos szereplőit. Ezenbelül is leginkább a Nat-tel és Sal-lel történtek tűnnek a legmeghatározóbbnak,azért is írom,hogy tűnnek,mert tulajdonképpen életének legnagyobb törését édesapja halála okozta,amiről az információkat szinte "harapófogóval" húzzák ki a főhősnőből.  Annyira jól lett szintén felépítve Grace lelki megerősödése és az igazság beismerésére való képesség párhuzama ezzel kapcsolatban. Az édesapja halálával kapcsolatban vártam volna az előzményekben némi jelzést elhintve,de végülis ennyi pozitívum mellett nem tűnik számomra szarvashibának.
A Sal és Nate-tel való bonyodalom csak ún. hab a tortán,amin bár nagy a fókusz az elmesélés szempontjából,de érezhető volt,hogy koránsem ők a lényegek Grace összeomlásában. S tegye fel a kezét a képernyő előtt az,akinek nem esett le már majdhogynem azonnal,hogy Sal és Nate között van valami. :D
Az írónő nem is próbált úgy tenni,mintha ez egy fene nagy rejtély lenne,hagyta hogy olvasóinak egyértelmű legyen a dolog,úgyis van a regényben még lényegesebb meglepetés. :)
 Cat Clarke-nak sikerült  a realitás szintén megmaradva,egy simán elfogadható és elképzelhető magyarázattal szolgálni Grace elrablásának okáról.Továbbá egy nyitott,ámbár biztató véget kreált,miközben azért megkaptuk a lényeges szereplők reakcióit.
Végül teljes szívemből AJÁNLOM ezt a könyvet,megéri sort keríteni rá még a nyáron.
S aaaaaaaaannyira szeretném,ha még több Cat Clarke regény eljutna hozzánk,ha még van ehhez hasonló írásai,akkor ide vele!!! :D

A könyv: 10/10

Kedvenc karaktereim: Grace

A borító: 10/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI

BOOKLINE

Dániel Anna - Az együttes

Az első Dániel Anna (1908-2003) könyv,amit a kezembe vettem a "Karambol",ami már születésem óta képezi a családi könyvtárat. A történet,az írónő stílusa levett a lábamról és úgy hiszem hogy ő volt a legjobb a szocreál korszakban íródott,magyar ifjúsági regények szerzői között.
A saját korszakát teljes hitelességgel ábrázolta és valami pluszt is tudott adni. Napjainkban hozzá hasonlónak Sarah Dessen mondanám,aki a leghétköznapibb,legszokványosabb helyzeteket is úgy tudja tálalni (még ha előtte már azt vagy ezren megtették),hogy az egy cseppet sem legyen unalmas.
Így hát következőként "Az együttes"-t céloztam be,amit az Antikvárium.hu-n be is szereztem és amiből "nem kis örömömre" hiányzott a közepéből 17 oldal.(S igenis fontos 17 oldal,amiben kiderült,hogy szereztek végülis helyszínt az előadásukhoz.) Na de sebaj,új példány beszerezve és a spanyol nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamom felé vezető úton újra elmerültem Réka,Andrea,Árpi,Orsi,Kati és Csaba életének kis történéseiben.

                       (SPOILERES információk a folytatásban):

 Talán a 20 éven aluliak nem nagyon tudnak teljesen azonosulni a könyvben felsorakoztatott problémákkal,mivel napjainkban az érzések átérzése vagy mondhatnám,hogy a "feeling"-je is más,s talán a rohanó világban nincs is időnk,hogy lelkünk ilyen mélységébe lehatoljunk. Vagy inkább úgy mondanám,hogy ezek az alapproblémák manapság már más formában bukkannak fel. A szüleiteknek viszont saját tinédzserkoruk kelhet életre "Az együttes" olvasása által.
Jó volt,hogy a színjátszócsoportot már eleve nyomós indokkal akarták megalkotni és nem csak az unalom elkerülése véget alapították,hogy a végén ébredjenek rá a tanulságra. Ennek a hobbinak tűnő társulás funkciója sokkal összetettebb volt. Mindenki szeretett volna a problémáiból úgymond "bedobni a közösbe" és ezeknek színrevitelével talán könnyebb lesz felülkerekedni a lelküket szorongó gondokon.
Tulajdonképpen ez a mai pszichodráma csoportoknak felel meg,ahol pszichológus felügyelete alatt történik a mini előadások elkészítése és ezáltal pontosan ugyanez a cél,mint hőseinknél,csak nekik nem volt szakemberi segítségük hozzá. :)
Ám pont emiatt,mivel a lényeg már a kezdetben és a folyamatban is ott volt, az írónő nem is tartotta fontosnak a főszereplők számára fontos személyek (mondhatjuk akkor már mellékszereplőknek is) reakcióját. Pedig szívesen olvastam volna arról,kinek a szülője vette a jelzést,ki az aki közömbös maradt továbbra is. Nem azt vártam,hogy meseszerű legyen,hogy mindenkinek megoldódik az előadás hatására a problémája,úgy hogy végülis a nyitott vég még mindig jobb opció,ha belegondolok. :) Ha már a mellékszereplők reakciója el is maradt,de az egymás közt függőben maradó kapcsolatokra tehetett volna pontot Dániel Anna, gondolok itt Réka és Árpi kibontakozni készülő szerelmére és hogy hivatalosan is elvál-e Kati és Csaba útja.
Ha szívesen olvasnál valamit a régi idők kamaszairól elsősorban Dániel Anna könyveit ajánlanám.

A könyv: 9,5/10 (csak a túlságosan nyitott vég miatt )

Kedvenc karaktereim: Réka, Árpi

A borító: 9/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

 

BOOKLINE

Egy kis retró az Antikváriumból

Veronica Roth "Lázadó'-jának végén járva,úgy gondoltam megint visszatérek az egyszerűbb,az életről szóló történetekhez.
Pusztán kíváncsiságból kivettem a helyi könyvtárból Illés György - "A Magyar Ifjúsági Irodalom Kézikönyve" című alkotását,ahonnan néhány régen méltán nagysikerű ifjúsági regény leírásat találtam és amikről úgy gondoltam megéri megvenni szinte fillérekért az Antikvárium.hu-ról.
Ráadásul 2-t fizet,3-at kap akció is volt az oldalon azidőtájt. ;)

Sok szeretettel ajánlom nektek is ezeket a nyárra,jó dolog lenne,ha a legújabb alkotások között egy kis retró is helyet kapna. :)

Akkor íme a történetek leírásai,hátha így jobban kedvet kaptok valamelyikhez. :)

Peter Marshall - Tombol a hold: "A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást – a tolószékben… Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért."

Márton Klára - Gyorsan szállj fel a buszra! : "Egy kollégista fiatal lány a hőse,akinek fiatal kora ellenére elég sok nehézséget gördített már elé az élet. Kollégiumi kiközösítés, szökés, céltalan, pénz nélküli budapesti kallódás s minden veszélye, ami ebből adódik, kerülgeti. S csak a belső tisztaságvágya meg a mégiscsak segíteni kész emberség menti meg, ha nem is a keserves tapasztalatoktól, hanem a zülléstől."

Dániel Anna - Az együttes: "Olyan fiatalokat állít elénk, akik már ott téblábolnak a felnőtté válás küszöbén. Sérülékenyen, konfliktusokkal küzdve állnak ott. Hol a szülői szeretet hiányzik nekik, hol a túlzsúfoltság gyűlölteti meg velük az otthont, hol az elvált szülők felelőtlen vagy tragikusan megingott élete dúlja fel őket. És megvan nekik egymással is a maguk baja. Mielőtt azonban a többnyire nehezen viselhető, keserves tapasztalatok magányos elégedetlenekké formálnák őket, valamelyiküknek eszébe jut, hogy csináljanak együtt egy színjátszó csoportot, és mutassák be az életüket, az életet a maguk szemszögéből, a maguk tapasztalatai alapján. Hogy milyen nehézségek leküzdésével tudják tervüket megvalósítani, és hogy a megvalósítás mit változtat rajtuk, erről szól a nem mindennapi őszinteséggel megírt, feszülten érdekes regény, melyben a fiatal olvasók, de a felnőttek is gyakran magukra ismerhetnek."

Asperján György - Rohanj velem! : "Kohan Imre életének elsõ tizenhárom esztendeje se volt könnyû; de a tizennegyedikben mintha kiszaladna a lába alól a föld. Nevelõapja meghal, a falus házat, ahol otthonra lelt, lebontásra ítélik, nagyanyját megrokkant egészséggel szociális otthonba utalják, Pesten élõ anyja pedig nem kíván és nem is tud gondoskodni róla. Imre egyik napról a másikra iskolaszanatóriumba kerül, idegenek közé. Itt éli át – felnagyítva és végletekbe hajlóan – a kamaszkor útkeresõ gyötrelmeit, lázadásait és szorongásait: a felnõtt társasdalommal való szembehelyezkedést, az ébredõ szexualitás szégyenletes kínját és gyönyörét. S közben hol lelkesülten, hol meg csalódottan a legizgalmasabb kérdésre keresi a választ: milyen ember õ, és milyen ember akar lenni?
Asperján György elsõ ifjúsági regénye hiteles híradás egy extrém helyzetû fiú megrázó kamaszkori konfliktusairól."