Kalapos Éva - D.A.C

Leiner Laura sikerén felbuzdulva jönnek egymás után az újabb és újabb gimis történetek. Ahhoz viszont,hogy az SZJG-hez hasonló népszerűség legalább egy részét elérhessék, újítani vagy más érdekesnek tűnő ábrázolásmóddal kell előrukkolni.
Gimisek vannak,gimisek mindig is lesznek,de az a legjobb,ha a történet megáll a helyén akkor,ha kinövünk a tinédzserkorból és visszatekintve is úgy látjuk: "aha tényleg ilyen volt az életünk".
Ezt a Szent Johanna Gimiről nem mondhatom el,bár szeretem a könyvsorozatot. A "Hűvösvölgyi suli" sorozathoz még nem volt szerencsém; a "Rejtőző kavicsok" nagyon jó,de a Móra kiadó nem nyomatja úgy a marketinget,mint a Ciceró ,így hiába egy kincs,sajnos nem fog annyira nagy  figyelmet kapni,mint megérdemelné. S itt van most a D.A.C.,ami félúton van a reálisságot illetően. Valósághűbb,mint az SZJG,de még nem éri el a "Rejtőző kavicsok"-nál érzett élethű ábrázolást a magyar gimisek életéről.

                  (SPOILERES információk a folytatásban):

Miért van az,hogy a kortárs magyar gimis sztorik főszereplőinek mindig jómódúaknak kell lenniük? Szeretnék végre majd egy igazán hétköznapi történetet,amiben mondjuk a főhősnő egy panellakásban lakik,s a szülők nem utazó üzletemberek/asszonyok vagy ex-divattervezők. Persze van mikor a valóságot szívesen felednénk és jó egy kicsit látni,hogyan élnek mások,akiknek valamivel kiváltságosabb életük van. De akkor is jó lenne egy szerényebb anyagi körülmények között élő lányról olvasni,hogyan állja ő meg a helyét. Ráadásul a D.A.C.-ban nem volt a pénznek olyan funkciója,amiért különösebben indokolt lett volna,hogy megint ebből társadalmi szintből származzon a főhősnő,hacsak nem hogy az apából üzletembert kreálva ily módon megindokolva a távollétét. De ezt mondjuk ugyanúgy ellehetett volna érni,ha például kamionos a családfő,nem?
Amíg várok egy panelos gimis történetére,térjünk vissza bejegyzésünk témájára teljes mértékben.
Nem klisés,amit értékelek. A gimnáziumból,csak Flórát és barátait ismerhetjük meg (Ákos,Ági,Zsanett),illetve hála az égnek csak visszaidézésben hallunk a gonosz népszerű lányról (a nevére nem emlékszem hirtelenjében) és így nem bombáznak minket "szekálások amerikai módra" jelenetekkel. Nem "állított csatasorba" Kalapos sok szereplőt,nem vonultatta fel a középiskolai egyéniségek egész spektrumát. Aki viszont benne volt,az fontos volt és pont annyit kaptam belőlük,ami mint első kötetben minimum elvárható volt.
Flóra élete nem fenékig tejfel, egy széthullott család újraegyesülését és gyászának feldolgozását szépen levezette a szerző. Értékeltem,hogy mindhárom síkon,vagyis család,iskola,szerelem egyformán odafigyelt az írónő,mindegyik életterületen gördített Flóra elé nehézségeket,nem volt egyoldalú.
Flóra filmmániája helyet adott a popkultúrának, csak úgy röpködtek a filmcímek.Ezzel szinte most már minden kortárs ifjúsági regényben találkozhatunk,egy eszköze lett annak,hogy az olvasó még inkább közelebb érezze magához a történetet.
Tetszett,hogy itt a kamaszkori témákat valós fényükben kezelte Kalapos Éva. Nem finomkodott a szex,a drogok témáját illetően,az evészavar problémája is helyet kapott egy karakteren keresztül. Szereplői ELEVENEK (!!!),vérbeli fiatalok,s nem ideálokat próbált az írónő ábrázolni (Nem akarok megint visszavonatkoztatni.). Márk,Flóra szerelme még okozhat meglepetéseket és az új srác belépésének hatását is már nagyon várom. Az ezzel a sráccal múltbeli történtek még akár jobban árnyalhatják Flóra karakterét,s külön pluszpont,hogy ez azt jelenti nem máris egy nyitott könyv az olvasó számára a hősnő.
Jó úton halad a D.A.C,több valóságos elemet tartalmaz és mélyrehatóbb.
 Úgy érzem lesz még itt bőven meglepetés a jövőben.

                                                     A könyv: 8,5/10

Kedvenc karaktereim: Flóra,Ági

A borító: 9,5/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI 

BOOKLINE