Amiket kedveltem Laura stílusában az továbbra is megmaradt szerencsére,de amiket az SZJG idején sem szerettem,nos azok a vonások még inkább erősödtek a "Bábel"-ben.
(SPOILERES információk a folytatásban):
Laura ezúttal a fiatalokat egy másik közegbe helyezte,ami ezúttal egy népszerű fesztivál.Ami egy fesztelenebb,lazább,kötöttségektől mentesebb helyzetet és sok érdekes szituációt helyez kilátásba. Fiatalok ezreinek a nyár csúcspontja elmenni egy ilyen fesztiválra és még izgalmasabb,ha nem csupán csak látogatója,hanem lakója is vagy a fesztiválnak! Az együttélés alatt a barátaid egy új oldalát ismerheted meg,jobban megismerheted szokásait,esetleges rigolyáit,mivel hogy az életmódban funkcionál a személyiség ugyebár.
Én még nem voltam ilyen nagyobb volumenű zenei fesztiválon,mint ami a Bábel megírásához is ihletet adhatott.Így aztán vártam,hogy megadja azt,hogy milyen lehet a fesztiválos életérzés. Megadta.Elhittem neki,hogy ilyen lehet egy nagy zenei fesztivál.Egyszer talán ki is próbálom. Szóval az életérzés átadásával ezúttal sem volt probléma,annál inkább a szereplőivel. Különösen eggyel. Nem fogok mindenkiről említést tenni,csupán csak azokról,akik kellemes meglepetések voltak számomra vagy éppen felháborítóan rosszul voltak megalkotva.
A mások által nem túl kedvelt SZJG-s Renivel ellentétben Zsófinál úgy éreztem,hogy Laura nem is tudta pontosan,hogy milyen főszereplőnőt akar kreálni.Nem egy visszahúzódó,félénk valakit,de nem is egy olyan eleven,nagyszájú karaktert,mint amilyen a későbbi regényében az "Akkor szakítsunk"-ban Lia. Zsófi komoly lány,de eléggé laza ahhoz,hogy spontán dolgokban részt vegyen,s kijöjjön és legyen egy ilyen sokszínű baráti társasága. De azok a jelenetek a biztonsági őrrel ezért tűntek nevetségesnek,hiteltelennek,teljesen karakter idegen a regény 99%-ban teljesen másnak,"józannak" ábrázolt főszereplőnőtől. Napsi jelleméhez illettek volna igazán az ehhez hasonló jelenetek.
Ám ezzel szemben Laura a fiú főszereplő tekintetében viszont javított.Szaszánál nem történt meg a túlzásba vitt eszményítés,ami által Cortezzel szemben egy inkább hús-vér srácot kaptunk. Jobb is,mert a fiatal olvasók ha az életben is a nemlétező,tökéletes "Cortezeket" keresik,elmehet mellettük könnyen az igazi szerelem lehetősége....
Kolos személyét nagyon megkedveltem benne és a Zsófival rosszul startoló,félreértésekkel kezdődő kapcsolata különösen tetszett. Előfordulhat tényleg könnyen olyan,hogy pár meggondolatlan szó vagy tett,esetleges félreértés mennyire tud elhamarkodott következtéseket és hibás hozzáállást eredményezni,ami meggátol abban két embert,hogy mélyebb kapcsolat jöjjön létre közöttük.
Beszéljünk arról a személyről,aki miatt majdnem lenulláztam a könyvet. Ő pedig Hipó. Igen,aki különleges színfoltja akar(t) lenni a történetnek.
Egy hipochonder srác beleírása egy ifjúsági történetbe nem lenne probléma,ha nem egy karikatúraszerű,kiabáló és rohangáló rajzfilmfigurát csináltak volna belőle! Ugyanis a hipochondria egy szorongáson alapuló mentális probléma és biztosíthatlak róla,hogy a betegség könyvbeli ábrázolása köszönő viszonyban sincs a valósággal. Tanultam erről,sőt ismerek is ebben szenvedő személyt és ami a valóság: nem szívesen beszélnek erről a problémájukról (nemhogy világgá kiabálják,mikor egy tünettől megijednek) és ez az egész szenvedést,még több szorongást okoz (ahelyett,mint a könyvben majdhogynem még büszke is rá Hipó és hogy annyira természetesnek veszi,hogy nem gátolja a mindennapi életben egyáltalán.). Így,hogy egy egészségügyi problémának számító jelenséget az írónő cirkusznak ábrázolt és egyébként is a mai kor embere még mindig szégyell segítséget kérni a mentális problémák miatt,a Bábel elintézte az esetlegesen hipochondriával küzdő fiatalt,hogy még jobban szégyellje magát és arra kényszeríti,hogy a dolgot magában tartsa. Szerintem sem fizikai,sem mentális betegségből sem szabadna viccet csinálni,mivel az ember,aki benne szenved annak egyáltalán nem vicces!
Úgy gondoltam,hogy ezért jobb is,ha nem rögtön írom meg a kritikát,így 1-2 hónapig hagytam,hogy a megkezdett bejegyzést a Blogspot vázlatként kezelje. Jobban tettem,mert végülis a nem Hipóhoz köthető humor be is jött,az a fajta,amibe mindannyian beleszerettünk az SZJG első kötete alatt.
Ajánlom,de csak akkor,ha vagy annyira érett már,hogy inkább fenntartással fogadod a dolgokat és mondjuk előbb beütöd a Google-be a hipochondria szót,ahelyett hogy rögtön hiszel a könyvnek és véleményt alkotsz. Igazán sajnálom,mert amúgy elmondhattam volna,hogy nagyon élveztem a Bábel olvasását...
A könyv: 5/10 (Hipó miatt....)
Kedvenc karaktereim: Kolos
A borító: 9,5/10
Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):
LIBRI
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése