Anne-Sophie Brasme - Lélegezz

Ezt a rövid regényt a 2000-ben még csupán csak 18 éves Anne-Sophie Brasme írta.

Nagyon bánom,hogy a könyv nem legkésőbb tavaly került a kezembe,mivel értesüléseim szerint a tavalyi Nemzetközi könyvfesztiválon a már felnőtt írónő volt a díszvendég.

Tegnap kezdtem el a "Lélegezz" olvasását és aznap is fejezetem be.

Bámulatosan érett gondolatokat tartalmaz és mindezt egy 18 éves lánytól!

Én úgy gondolom,hogy ennek az egésznek azért érzelmi,múltbeli alapja is lehetett,mert nem hiszem,hogy egy ilyen fiatal lány,akinek még semmi tapasztalati sincs a nagybetűs életből,ilyen impulzívan megtudná fogalmazni az őrület,ill. gyűlölet érzését.

Szerintem Anne-Sophie-nak lehetett egy komoly,múltbeli sérelme,amire a terápia ennek a történetnek a leírása lehetett számára.

                            (SPOILERES információk a folytatásban):

Charlene a főhősnő,már az első sorokban konkrétan közli,hogy a börtönből ír és nem sokkal később azt is,hogy gyilkosságért ül.

Azt még nem írta,hogy ki az akit megölt,de ahogy 1-1 oldallal előrebb haladunk egyértelművé válik,hogy ki lesz az áldozata.

Az,hogy Sarah-t fogja megölni egyáltalán nem meglepő,sőt várható volt,mivel Charlene szinte egy "időzített bomba" volt.

Ne kerülgessük a forró kását,Charlene-t 13 éves kora körül már a pszichiátriára kellett volna szállítani!

Egy depressziós,erős öngyűlőletben szenvedő,befolyásolható lány volt ő,akinek mindez gyengeségeit felhasználta Sarah és a saját hasznára fordította.

Szinte már "fogtam" a fejemet és tehetetlennek éreztem magamat azon sorok olvasása közben,mikor Sarah megalázza Charlene-t,az a szerencsétlen lány meg tűr és tűr....

Legszívesebben az olvasó rákiabálna Charlene-ra,hogy "normális vagy,hogy mindezt zokszó nélkül elviseled?!" Összeszorult a szívem,mikor a fizikai megaláztatásra került sor a hétvégi ház kamrájában. :(

A mentálisan egészséges emberek már vagy 100 alkalmat láttak a történet folyamán,ahol ennek az ördögi körnek véget lehetett volna vetni: 1-2 mondat elég lett volna tényleg,de Charlene-nak több,kemény szituáció után jött meg az esze (egy kis időre legalábbis).

Mivel csak az ő személyes beszámolója áll rendelkezésünkre,így nem kapunk teljes képet Sarah-ról,hogy tulajdonképpen mi lakozik benne,hogy egy gyenge,beteg embert így,könyörtelenül kínozzon.

Az én véleményem az,hogy néhol,mint például a szilveszteres résznél kiütközött,hogy Sarah kissé betegesen a középpontba vágyó személy volt,aki úgy gondolta,minál jobban a "földbe tiporja" Charlene-t annál jobbnak,erősebbnek,ragyogóbbnak tűnik az emberek szemébe.

Talán még irigység is közre játszhattott,hogy "barátnőjének" sokkal jobbak az anyagi körülményei és a családja is egyben van.

Tetszett,mikor belépett a képbe Maxime,aki a boldog élet lehetőségét csillantotta meg főszereplőnőnk előtt,de ő úgy gondolta,sosem lehet igazán boldog,ha nem végez a múlttal.

S mikor visszanézett Sarah előtti szintén gyűlőlt életére,ami a sok valódi probléma után megszépült a szemében.

Nagyon mérges voltam rá,mikor Sarah-nak másodszorra is sikerült becsapnia és akkor már viszont az anyagi támogatás érdekében kihasználta őt.

Én is lapról lapra utáltam meg Sarah-t és bár tudtam,hogy enyhén szólva nem helyes,ahogyan bosszút áll rajta,nem tudtam Charlene-t elítélni.

Sarah napról napra,szóról-szóra,mondatról-mondatra ásta meg a saját sírját és mivel főszereplőnőnk gyengeségei egyből szemet szúrtak neki,azt nem vette már figyelembe,hogy mindaz a fanatizmus,a beteges szeretet és odaadás,amit Charlene tanusít iránta,még ellene fordulhat.

Megható volt,hogy a gyerekkori barátnő Vanessa,akinek szintén kisiklott az élete (anorexia) az élete legnehezebb pillanatában támogatja "Charlie"-t és biztosította róla,hogy a börtönévek alatt is mellette áll.

Homály fedi,hogy végülis,mi alapján tartoztatták le Charlene-t (a saját beismerő vallomása,DNS,vagy tanúvallomás alapján) és hogy hány évet kapott a gyilkosságért.
Megdöbbentő volt,hogy az egész sztori folyamán a bűncselekmény utáni négy napban láthattuk őt először őt,normális fiatalként,mint akinek ez a kegyetlen tett kellett ahhoz,hogy újra tudjon élni.

Végül a komplex történet fényében arra jutottam,hogy sokkal jobban sajnálom a gyilkos Charlene-t,mint a halott "Sarah"-t. :(

Egy megrendítő 162 oldalas regényt kaptam,ami mély nyomot hagyott bennem.

Már csak antikváriumi példányt lehet szerezni a könyvből,érdemes beszerezni.

A könyv: 10/10

Kedvenc karaktereim: Charlene,Maxime,Vanessa

A borító: 7/10