Alyson Noël - Lúzerek és bálkirálynők

Nem fogom azt szajkózni,hogy mekkora kliséhalmaz a "Lúzerek és bálkirálynők",mert bár tényleg az,de nagyon jól jött most,azután a jó pár nyomasztó témájú/hangulatú könyv (Arnon Grunberg - Tirza) és film után ( Megan is missing - / az utolsó 22 percében szinte összetörik az ember lelke :( ).

Szóval Alyson Noël nem találta fel a spanyol viaszt vele,de ha szereted a gimis sztorikat (amiből elég nagy a felhozatal) akkor egy kis időre el tud téged is szórakoztatni.


                     (SPOILERES információk a folytatásban):

A Moly.hu-n sokan írták,hogy eléggé Bajos csajok feeling-je van a regénynek,na ebben igazuk van.
Itt van főszereplőnek Rio Jones,akit számomra első blikkre nem teljesen rokonszenves szereplőnek tálaltak fel. Annyira természetes neki az ügyvéd apa és ex-modell anya által nyújtott luxus,hogy szinte észre se veszi milyen jó dolga van (abban a jelenetben érezhető,mikor Mason-nek panaszkodik,hogy a szülei piszkálják,hogy milyen drága iskolába jár és becsülje meg jobban).
Megtetszik neki Jason,akinek ábrázolását totál elhanyagolta az írónő,így nem sikerült kialakulnia "A szőke herceg fehér lovon" érzésnek vele kapcsolatban. Olyan hiányos az ábrázolása,hogy nem tudtam átérezni mi is a különleges benne. Alyson úgy gondolta,hogy ha betold szereplője életébe egy tragédiát így már kész is van egy karakter.

Na később pár csalódás hatására Rio-t beszippantja persze a népszerűség bűvköre,amiért egyszerre haragudhatunk rá és meg is érthetjük. Mert ugyebár a suli,ahol majdnem több időt töltünk,mint otthon: Nem sokkal jobb az ottlét,ha rendben vagyunk a társainkkal?

Persze az amerikai gimik azért másabbak,mint nálunk,ott a piszkálások is durvábbak,a klikkekben meg mindenkinek ugyanaz az érdeklődési köre.S ha olyan társaságba vágysz,ahol szeretnéd,hogy magadért szeressenek.....hát sajna az nem a menők bandája.

Egy kis pozitívum,hogy Rio slampossága eltűnik és jobban foglalkozik a külsejével. Az anyukája nagyon idegesített,ahogy minden áron a társadalom ízlésének megfelelően próbált élni és lányával nem éreztette,hogy ő úgy jó ahogy van,hanem a lényeg csak az,hogy tökéletes legyen legalább a látszat.

Kristi akart lenni itt a tipikus gonosz pomponlány,aki fenn hordja az orrát és lenéz mindenkit,de olyan igazán szemét dolgot nem tett szerintem,mert amik történtek a nagy összeveszés után,az kellett valamilyen szinten Rio-nak,hogy a lányt észhez térítse, erkölcsi normái helyre billenjenek és rátaláljon régi,de megújított, még jobb önmagára. Rá fért az az 1-2 kínos pillanat,mert lassan Kristi 2. vált volna belőle. (Az a jelenet jelezte ezt,mikor megjegyezte magának,hogy Kristi és a lányok egyáltalán örülhetnek,hogy odahívta őket a végzősök asztalához.)

S a dolgok átértékelése után megkaptam azt a Rio-t,aki már nekem is rokonszenves. :D S ugyanez vonatkozik az anyukájára is.

Nem egy agymegmozgató olvasmány ez,de mint az elején is írtam,jól jött abban az időszakban a maga cserfes,pörgős stílusával. :D

A könyv: 6,5/10

Kedvenc karaktereim: Rio (de csak a történet 2. felében), Rio apukája

A borító: 7,5/10

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):

LIBRI

BOOKLINE