Múltkor a "Jégviráglányok" kapta a számomra megdöbbentőbb regény jelzőjét,nos ezt most visszavonom,miután tegnap végeztem Jodi Picoult "Tizenkilenc perc" című művével. Megtörtént eseményen alapul a sztori (néhol nagy hasonlóság van a columbine-i esettel),ami minden szülő és diák rémálmáról egy iskolai lövöldözésről szól. Ez a könyv annyira megfogott,hogy amikor épp nem az olvasásával voltam elfoglalva,akkor filozofáltam rajta. Litániát tudnék írni róla,ezért igyekszem,csak a legfontosabb gondolataimat összefoglalni. (SPOILERES információk a folytatásban):
Peter Houghton ő volt az a fiú,aki a sok iskolai megaláztatás miatt (amit a menő diákoktól szenvedett el) kifordulva önmagából,visszament bosszút állni.Csak hogy,a legszomorúbb az,hogy az áldozatainak többsége azok a gyerekek voltak (mint például a Down-kóros Kaitlyn Harvey),akik soha semmit nem tettek ellene (vagy nem is ismerték) és a tragédiát kiprovokálók csak páran. :(
Értsd a 10 halottból ketten voltak,akik közvetlenül ártottak neki (Courtney Ignacio és Matt Royston).Végülis Maddie Shaw-t is hozzászámolhatnánk,John Eberhard bár életben maradt,de teljesen lebénult . Drew Girard,aki Matt után a legnagyobb főkolompos volt (sajna?!) elég jól megúszta és nem úgy tűnt,hogy sokat okult volna az esetből,míg a tárgyaláson mindenki számára nyilvánvalóvá tette Jordan McAffe,Peter ügyvédje,hogy ő Drew nem csak egy meglőtt áldozat,hanem a lövöldözés egyik fő okozója. Ő is beleesett abba a hiába,amibe sokan: még a leggyengébbnek tűnő emberben is egyszer "eltörhet" valami,ami hurrikánként hathat utána.
Félreértés ne essék,nem akarom azt sugallni,hogy Peter bántói megérdemelték amit kaptak,mert azért csak mégis emberek vagyunk,inkább azt mondanám,hogy kihívták maguk ellen a sorsot.
Tetszett,hogy több szemszögből láthattuk a történteket,bár Jordan McAffe családi jelenetei egy kissé untattak,de akkor is így volt igazán teljesen komplex az egész.Peter és a másik főszereplő Josie édesanyja (Lacy és Alex) segítségével még nagyobb rálátást kaptunk a múltra,ami kibontakoztatja a tragédiához vezető hosszú út kulcsfontosságú mozzanatait.
Érződött,hogy Picoult nagyon jó jogi és orvosi segítséget kapott,olyan élethűen tudta érzékeltetni a légkört,hogy már én is egy sterling-i lakosnak érezhettem magam.
Akkor most jöjjön Josie,a 2. legfontosabb szereplője a regénynek.
Ő Peter gyerekkori legjobb barátja volt,de aztán jött a kamaszkor,amikor már létfontosságú,hogy mit gondolnak az emberek,így megszakította a barátságát a lúzernek számító fiúval és a népszerű diákokkal kezdett el barátkozni és később Matt Royston barátnője lett,s teljesen belehabarodott a fiúba. Ehhez viszont önmagával is szakítania kellett,hogy felvegye azt szerepet,ami a menők társaságába való befogadásának a feltétele.
Ám tulajdonképpen nem jött el ettől a remélt boldogság,ugyanis a többi diák szemében tökéletesnek hitt kapcsolat,elég katotikus volt.
Matt milliószor mondogatta Josie.nak,hogy nagyon szereti,de a lányt egy krízis helyzetben arcul ütötta a valóság: mikor terhes lett,Matt úgy tett,mintha semmit sem hallott volna,s mikor Josie elvetélt,akkor meg mintha mi sem történt volna.Hiába az újbóli ezerszeres "Szeretlek" szó,Josie rájött: A népszerűségtől megkapta a társadalmi biztonságot,de az igazi törődés,szeretet már nem ennek a velejárója.S még nem is beszélve,Matt vele szembeni agresszív megnyilvánulásairól is.A színlelés egy idő után megbosszúlta önmagát,mikor a sztori legnagyobb csattanója elérkezett. Matt ugyebár a végén két lövést kapott,de az elsőt a gyomrába Josie-tól kapta.
Mikor Alex megkérdezte tőle,hogy miért tette,Josie válasza tömör volt,de minden benne volt,ami leírta az egész kapcsolatukat és a felszín alatti lényeget,idézem:
"Szerettem Matt-et. És gyűlöltem.És gyűlöltem magamat,amiért szerettem,de ha nem vele voltam,akkor nem voltam senki."
Nagyon sajnáltam,hogy a kapcsolatot az édesanyjával már kezdték volna rendbe hozni és ez az ügy a börtön miatt fizikailag elválasztotta őket,de lelkileg végre sikerült újra kerülniük egymáshoz. Mert Josie-t is elítélték Peter mellett,ő 5 évet kapott,míg Peter tényleges életfogytiglant.
Megkedveltem Josie karakterét,mert az ő élete sem volt tökéletes,hiába hitette ezt el másokkal az iskolában: Alex a bírónő édesanyja egyedül nevelete és bár nagyon szereti őt,teljesen a munkájának sikerességére koncetrált.
A másik ami elszomorított (hiába tette azt,amit tett) az Peter öngyilkossága volt. Magányosan,egyedül halt meg,mikor a zoknigombócot lenyomta a torkán a cellában.
Lehet,hogy sokan hüledezni fognak,ha ezt írom,de volt ennek a tragédiának valamennyi pozitív oldala is,ami a jövőt jobbá tudta tenni: Az,hogy a sterling-i gyerekek megtanulták egymás feltétel nélküli elfogadásátó. Ezt két jelenet támasztotta alá:
1. A bírósági tárgyalás,mikor a tanúk a külön szobában,akik az iskola diákjai voltak,nem akartak már elszeparálni egymástól magukat,nem létezett már népszerű és nyomi.A népszerű diáklány Emma tolószékével odagurult a lúzernek számító Michael mellé és elfelezte vele a fánkját. Ezt egy nagyon szép jelenetnek tartottam.
2. Mikor a végén Alex és párja Patrick Ducharme (aki rendőr,a nyomozás vezetője volt) látták az újjáépített iskolából amikor a nagyfiúk és a kisebbek fociztak.Az egyik nagyfiú a játék közban fellökte a kicsit,de most már az eddigi megszokott kiröhögés helyett a kezét nyújtotta felé és felsegítette.
Szóval szomorú tudomásul venni,de a Peter által elkövetett tömeggyilkosság,maga Peter életének tönkrementével és rengeteg ártatlan áldozattal járt,de az emberek sajnos csak ebből okultak: Borzalmas dolognak kell történnie ahhoz,hogy felfigyeljenek egy adott problémára,jelen esetben az iskolai erőszakra.
Az édesapja Lewis,aki jómaga is tanár (de egy főiskolán) a végén közbeavatkozott,mikor az ő óráján egy diákot zaklattak.
De hiába ez a halvány pozitív hatás a jövőt illetően,nagy igazság az,amira a tárgyaláson Peter védőügyvédja is rájött: Bárhogy akarta az esküdtekkel érzékeltetni,mennyien bántották Peter-t és hogy tették tönkre ezt az érzékeny fiút,az emberek mindig a bűntett áldozatait sajnálják.
A legrosszabb viszont az a felismerés,hogy maximum csak ezt tehette volna meg Peter,hogy iskolát vált,de ha marad,normális keretek között nem tudta volna megállítani az ellene irányuló támadásokat,hiszen gondolhatjátok: Ha egy felnőtt beleavatkozik a fiatalok konfliktusába,a dolgok csak még rosszabbra fordultak volna.
Ez egy olyan könyv számomra,amire még szerintem 30 év múlva is emlékezni fogok...
A könyv osztályzata: 10/10
Kedvenc karaktereim: Josie,Peter,Alex
A borító: 5,5/10
Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):
BOOKLINE
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése