Amikor megjelentek az első hírek a könyv magyarországi megjelenéséről,nem vettem biztosra,hogy elfogom-e olvasni. A témája nagyon ígéretesnek és érdekesnek tűnt.de mivel már volt szerencsém az írónő előző regényéhez a "Hadd mondjam el"-hez,nem nagyon akartam még egy ilyen szaggatott stílusban írt könyvet olvasni.Nem azt mondom,hogy az nem volt jó és ez a ún. "szaggatott stílus" is végülis a depressziós,összezavarodott kamaszlány lelkében dúló háborút érzékeltette,de egyszer számomra bőven elég volt.Aztán megjelent a mű nálunk is, és vártam,hogy milyen lesz a fogadtatása. Nagy meglepetésemre a "Jégviráglányok" története mindekit levett a lábáról,majd később egy weblapon egy hosszabb részletet olvastam belőle,ami már teljesen meggyőzőtt: "Ezt el kell olvasnom!". Így hát Karácsonykor a Jézuska el is hozta nekem. :) (SPOILERES információk a folytatásban)
Arról nem mondhatok véleményt,hogy Anderson jól ábrázolta-e a regényében szereplő anorexiában szenvedő lányokat,mivel (szerencsére) a környezetemben senkinek nem volt ilyen jellegű problémája.
De azt állíthatom,hogy sikerült teljes mértében átéreznem azt a válságot,amiben Lia volt és hogy milyen rossz lehett neki,mikor a legnagyobb ellensége mondhatni saját maga volt.
A 2 "jégviráglány" Lia és Cassie barátságát rombolónak lehett találni,a legrosszabbat hozták ki egymásból.
Lia-nál egyértelműnek találtam a bajok forrását: a "széthullott" családja.de Cassie-nél nem volt számomra teljesen tiszta,hogy nála mi vezetett az evészavar kialakulásához.
Ugyebár már a történet elején megtudtuk,hogy Cassie meghalt és Lia-n igazolódott a mondás: "Örökké a szívünkben él.". Nála ebben az esetben a fejben (a hallucinációk miatt).
Bővíthettük ismereteinket a regénynek hála,ugyanis Lia minden élelmiszernek mindig megállapította a kalóriaértékét és már-már ijesztő elméleteket gyártott az ételek és a teste kapcsolatáról.
Mikor a főszereplőnő édesanyja ismertette a lányával,barátnője szervei milyen állapotban voltak a halála pillanatában,remélem ösztönözni tudta azokat az olvasókat,akik ezzel a problémával küzdenek,hogy segítségre van szükségük. Nem is gondoltam volna,hogy ez a pszichikai betegség ekkora pusztítást tud végezni a testben! :(
Elijah távozása a történetből teljesen felháborított. Sok dologban segített Lia-nak,ám a végén "bele is rúgott". Elveszi a pénzét és lelép.... Nem félt attól,hogy ennek a labilis idegzetű lánynak végzetes lehet az árulása?! Szerintem megérdemelte volna,ha feljelentik a rendőrségen.
Na,nem akarom az egészet leírni,a lényeg,hogy imádtam és ez volt az egyik legmegrázóbb könyv,amit olvastam.
Nincs benne szerelmi szál,de egy (főleg) kamaszkorba lépő lánynak ajánlom az elolvasását.
Kedvenc karaktereim: Lia, Dr. Chloe Marrigan
Borító: 9,5/10
Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése