Az amerikai újságíró,szociológus Tom Wolfe az amerikai egyetemi élet tanulmányozásán szerzett tapasztalatait öntötte regény formába. A címszereplő Charlotte Simmons mellett még 3 másik diák szemszögéből ismerhetjük meg a Dupont egyetem hétköznapjait. (A Dupont a valóságban nem létezik). Csak ennyi alapján egy remek kis ifjúsági könyvre gondolhatunk,ám Wolfe regénye inkább egy kemény társadalomkritika a 21. század amerikai fiataljairól,mint egy habkönnyű regény,ami szimplán a vidékről a városba került lány érzelmi életéről szólna. Ez azt is jelenti,hogy a nyelvezete jóval nehezebb,mint mondjuk a "Szent Johanna Gimi"-é. Az író szociológus lévén ,először unalmasnak tűnő részletességgel akar kielemezni 1-1 momentumot,gondolatot,de egy jó 20 oldal után az ember ehhez is hozzászokik.Ennyit úgy általánosságban,most jöjjön maga a történet és szereplők kielemzése (SPOILERES információk a folytatásban):
Charlotte egy minden modern civilizációtól elszigetelt kisvárosból Sparta-ból érkezik a Dupontra,a lány eddigi élettapasztalatai,külseje után,életfelfogása után úgyis érezhető,mintha ez a lány a múlt századból csöppent volna ide és most minden "mocsok" ráömlik ebben az elit iskolában.Szembesül a fiatalok szokásaival: a részeg tivornyákkal,a rengeteg egyéjszakás kalanddal és azzal,hogy itt tulajdonképpen az itteni diákok nagy része ezt az egyetemen eltöltött pár évet csak végtelen bulizásnak veszi.
Na igen,itt még Charlotte is szimpatikus volt,ugyanis az elején eldönti bármilyen "nyomás" is helyezedik rá,ő önmaga marad és az első legfontosabb számára a tanulás lesz.Beverly a lekezelő szobatársról kiderült,hogy evészavarokkal küzd,ám ezen kívül Wolfe nem kezd túl sokat a karakterrel,amit hiányoltam,mert elvártam volna,hogy az ő életében is legyen valami előrelépés. Charlotte szeretett volna barátokat,de úgy igazából még a szintén kitaszított,semmibe vett lányokkal sem tudott megfelelő kapcsolatot kialakítani (Bettina és Mimi).
Úgy éreztem,Charlotte jómaga szürkeegér lévén is lenézi a nem túl attraktív/kevés baráttal rendelkező diákokat,ezért nem válhatott soha senki igazi barátjává.Bettina,akivel szerintem lett volna esély igazi barátságra érezte,hogy nem túl sokra tartja a sparta-i lány.Egy szürkeegér,aki valamennyire beképzelt,de mégse rendelkezik erős kisugárzással,ám jól tudta,hogy van egy "ütőkártyája",amivel egyetemisták "krémjének" közelébe férkőzhet,az pedig a "külseje".
Kiszámítható volt,hogy Charlotte-nek egy idő után nem lesz elég a kemény tanulással eltöltött hétköznapok és a nyomik társasága és kifordul önmagából a beilleszkedés kedvéért. Részemről nem bírom az ilyen embereket,akik nem tudnak büszkén önmaguk lenne,annyira átakar kerülni a másik oldalra.
Hát a kisasszony meg is kapja a társadalombeli nagyravágyás miatti büntetését (az egyik férfi szereplő csúnyán kihasználja),tipikus egyszer fent,egyszer lent effekt.Amin persze a két sértődött,semmibe vett barátnő Bettina és Mimi jól szórakozik.Valamelyest megtudtam érteni őket,mert rossz lehet olyannal barátkozni,aki egy idő után azt érezteti,hogy nem vagy elég jó neki és csak azért van ez a felszínes kapcsolat is,hogy ne legyen teljesen egyedül. :( Charlotte-t a megaláztatás erős érzelmi hullámon viszi keresztül,ami végérvényesen megváltoztatja az egykor még kitűnő eredményei miatt büszke lányt.Nem is kell,hogy mondjam,ezzel a kötelességével egy idő után nem nagyon törődött,ezzel csalódást okozva gimnáziumi tanárának/mentorának,akiben talán még jobban meg is bízott,mint a saját édesanyjában.
A többiekről: JoJo az a tipikus figura,aki menő,remek sportoló és sokkal több van benne,mint amit feltételeznek róla,számomra szimpatikus szereplő volt (még jobban is,mint a főhősnő),mivel ő az egyetlen akiben kellemesen lehetett csalódni.
Hoyt Thorpe az a bizonyos "szemétláda" akihez a felszín miatt sok ember szeretne tartozni,ám a személyisége egy csöppet sem vonzó.
S itt van Adam,a tipikus könyvmoly,a lúzer,akit a menők csicskáztatnak,általában szeretem az ilyen karaktereket,de néha egy kis skizofrén hajlamot véltem benne felfedezni.
A fiúkban az a közös,hogy mindhárman Charlotte Simmons bűvkörébe tartozik...és hogy ki nyerte el a végül a lány szívét? Hmm.....a könyv szerint Jojo,ám én Charlotte részéről némi szándékosságot éreztem a Jojo-val való összejövésével kapcsolatban,ugyanis a zárófejezetben ahelyett,hogy a szerelme kosárlabdameccs-béli teljesítményét csodálni,inkább azzal a kárörömmel van elfoglalva,hogy volt barátnői Bettina és Mimi,hogy irigykedhet rá....
A regény végeztével elég negatív érzésekkel búcsúztam a főhősnőtől,de odavoltam a 624 oldalas regényért,mivel Tom Wolfe a száraz tapasztalatokból és az ottani ifjúságra jellemző hétköznapokból egy izgalmas könyvet írt. Aki a könnyed,szórakoztató irodalom után vég bele,előfordulhat,hogy kissé nehezen indul be a történet,de ajánlom elolvasásra 16 éven felül mindenképp! :)
A könyv osztályzata: 8,5/10
Kedvenc karakterem: Jojo,Adam
Borító: 10/10
Ha felkeltette a könyv az érdeklődésedet,innen rendelheted meg (katt az online könyváruházak neveire):
LIBRIBOOKLINE
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése